Gáhy Kornél
Szakmai életút
- „ Meglátni és láthatóvá tenni, ami nem látható ” - Huzella Tivadar
Előszó
Minden igazi számadás rendhagyó. Ha szakmai életútról ilyen fiatalon egyáltalán beszélni lehet, akkor az az én esetemben végtelenül személyes történet, így nehezen elbeszélhető ilyen keretek között. A megnyilatkozás illő módját, és helyes arányát keresve , arra jut az ember, hogy minden lényeges történet személyes, így bátorkodom ezeket a szálakat is röviden bemutatni, bízva az olvasó türelmében. Ahogy a Sagrada Família templom kapcsán Antoni Gaudí fogalmazott: hagyom, hogy a Gondviselés a maga szándékai szerint fejezze be a művet.
Az első lépés - inspiráció
Hogy mi vesz rá egy embert, hogy négy évesen házakat rajzolgasson, Isten tudja, de a vonzalom adott volt, és adott mind a mai napig. Közvetlen példakép ilyen fiatalon nem akadt, de az épületek ’vonásain’ járt a kezem, és a szemem már igen korán, és ez kijelölte az utat. Látva az érdeklődésemet a szüleim általános iskolai ballagásomra megajándékoztak azzal, hogy akkori építész példaképem Gaudí remekeit bejárhattam Barcelonában. A Casa Battló, és a Casa Milá minden várakozásomat felülmúlta. Ott tapasztaltam meg először azt, amit későbbi szeretett mesterem U. Nagy Gábor úgy fogalmaz meg, hogy az építészet bőrön keresztül hat. Húszpercnyi sorbanállás után az ember bejut egy emberekkel dugig megtömött építkezésre, és egyszer csak azon kapja magát, hogy elszorul a torka a látványtól, és meghatódik a beláthatatlan komplexitású alkotást, és a mögötte felsejlő alkotói életút nagyszerűségét megtapasztalva. Ez az első emlékem arról, hogy a hivatásunk nagyszerűsége számomra megélhetővé vált, és elköteleződtem.
Iskola - ismeretek - tudás - személyesség
A tradicionális kultúrákban a tudás átadása, - legyen szó az egyetemes kultúra, bármely jelentős részéről, vagy tradicionális szellemi útról - egyrészt családon belül hagyományozva, - tehetősebb családok esetén magántanítók által - másrészt kis létszámú, zárt közösségekben, mester-tanítvány viszonyon keresztül történt, történik. Ma kevesek kiváltsága, hogy az intézményesült tudásátadás látszólag merev keretei között valaki váratlanul olyasfajta személyiségekre, - és vele együtt személyességre - bukkanjon, mint én. Az egykori Vági, ma Schulek Frigyes nevét viselő kéttannyelvű építőipari technikumban, ahol a szakmai pályámat kezdtem, minden megadatott ahhoz, hogy szakmai érdeklődésemet kibontakoztathassam. Remek tanáregyéniségek vettek körül, akik a szakma mellett emberségre neveltek, és az igényességre való törekvést elleshettük. Amellett, hogy alapszintű tudást adott az építészeti szerkezetek, az anyagismeret, a statika, és a műszaki ábrázolás, a számítógépes tervezés tárgykörében, felsőfokú köznyelvi, és szakmai német nyelvtudáshoz segített hozzá. És nem utolsó sorban egy olyan közösség tagja lehettem, amelynek tagjaival mind a mai napig tartó barátság, és többükkel szoros szakmai kapcsolat fűz minket össze.
Azok a szakmai alapok, amikkel így az egyetemet kezdhettem messzemenően megkönnyítették az egyetem első éveit. Míg az évfolyamtársak az ábrázológeometria, és statika alapjainak megértésével töltötték idejük nagy részét, én a biztos alapokról rugaszkodva már az építészeti tervezés finomságaival foglalkozhattam. A szakközépiskola mellett párhuzamosan, alapfokú zenei tanulmányokat folytattam a Dunakeszi Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola jazz szaxofon szakán, valamint képzőművészeti tanulmányokba kezdtem Erőss István grafikusművész keze alatt.
Ez idő alatt mindinkább tisztává vált számomra, hogy egy mester jelenléte, és a vele való személyes kapcsolat felbecsülhetetlen jelentőségű bármely komolyan vehető alkotói tevékenység kibontakoztatása során. Ezért döntöttem a kislétszámú, mester-tanítvány viszonyon alapuló, okleveles építésztervező művész végzettséget adó, BA alap, és MA mesterszak mellett a Soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben. A BA diploma megszerzése után egy évig zenei
tanulmányokat folytattam a csepeli Egressy Béni Konzervatórium Jazz szaxofon szakán. Ez alatt az egy év alatt Unicsovics István építész tervezői felügyelete mellett alkalmam nyílt életem első családi házának megtervezésére. Így az egyetemi mesterszakot egy kiviteli, és belsőépítészeti terv szinten végigdolgozott családi ház tervezésének, és engedélyeztetésének tapasztalatával kezdhettem meg. Kivitelezési előkészítő munkálatait, és a kivitelezés menetét a mesterszak végzése mellett folyamatosan koordináltam.
Ezen épület további tervezési lehetőségeket hozott, így 2016-os MA diplomavédésem után lehetőségem nyílt a családiház tervezésben fokozatosan elmélyülni, ekkor már a Schulekben megismert szívbéli jóbarátommal kooperálva. Közös vállalkozásunk során elsősorban a fővárosban, Pest megyében, a Dunakanyar régióban valósultak meg lakó és középületeink. Jelenleg az ország legnagyobb botanikus kert fejlesztésén dolgozunk.
2018-ban az a megtiszteltetés ért, hogy egykori középiskolámba felkérésre, mint oktató térhettem vissza. A tervezői praxis mellett nagy öröm számomra, hogy az eljövendő generációk útját segíthetem, taníthatok, tanulhatok.
2022.03.09.
Gáhy Kornél Zsolt – okleveles építőművész
